Nélküled...

Facebookos lettél és bejelöltél. Éppen most amikor alapértelmezésben ilyen szar lelki állapotban vagyok, fasza. Szerinted most lehetünk "barátok", főleg úgy hogy az adatlapodon egy cigányarab "Armando" csókol Torontóban? Uh...

Kellett ez, végérvényesen tudatosult bennem hogy már soha többé nem vagy, nem lehetsz az enyém, egy több éves álomvilág véget ért, mostmár remélem végérvényen, örökre. Életem elemi része voltál, kivág(at)tad magad belőlem a szívem legmélyéről, maradt a több éves fájdalom, melyhez ma végre megkaptam az antidózist, a közömbösséget. Miért éppen most reagált így szervezetem rád? Nem tudom, de látván a "csávódat" a képeken, a tudatalattim is kapott egy hideg zuhanyt, hogy ha most rád gondol, akkor ott az a parazita is a képben melletted, akire igazából nem is akarok gondolni, így az egyszerűbb utat választja - választom, indifferens leszek veled szemben. Bízom benne sikerül.

Lehet hogy ez a blog végét is jelenti, mivel már nem vagy nélkülem???

Ha egyszer már elhagytál, miért nem mész el végre örökre???

Rólad álmodtam, nagyapám volt műhelyében, ahol most egy kávézó van (ám legyen!). Egymás mellett ültünk, és megengedted hogy megfogjam kezed mely bársonyosabb volt a legdrágább perzsai bársonynál (ám legyen), majd a nadrágon keresztül hozzáértem a lábad közéhez, engedted és mosolyogtál! Éreztem, ez nem lehet álom, végre boldog lehetek veled ismét, végre együtt vagyun, végre... (már terveztem a nyaralásunk részleteit 2021-ből), MAJD hirtelen elébed került egy barátnőd, és megkérdezted: "szerinted?". Erre a ribanc kicsit makogva is, de azt válaszolta: "nem". 

-Saját gondolatod neked nincs? kiáltottam, majd egy nem éppen diszkrét mozdulattal kirohantam az utcára, és kisétáltam az álomból egy rémálomba, majd abban a pillanatban az éberség keserű valóságába.

Ah, te nyomorék álomszerkesztő, vetíts valami neutrális álmokat nekem, plz!

Itt vagyok, pár másodperccel 2010 egyik péntek 13.-a után, a hónapok nem számítanak amikor évek repültek el úgy, hogy idő- és érzékszerveim egy fekete lyukban maradtak örökre, Isten hozott az Emocionális Kómában, ez egy életre szóló utazás lesz, tessék kényelmesen helyet foglalni.

Nem fekszel itt mellettem, de reggel mindig veled ébredek, és amíg ki nem nyitom szemeim, itt fekszel és fogod kezeimet és azt mondod hogy minden rendben lesz, együtt fogunk megöregedni és nézni a kisunokákat ahogy játszanak 40 fokban, speciális védőruhában. Nem akarok felébredni, mert tudom hogy már arról is csak Te jutsz eszeme, hogy derékfájós testem az ágy bal oldalán van, mert ugye te feküdtél évekig a jobb oldalon, bassza meg a jegesmedve!