Ha egyszer már elhagytál, miért nem mész el végre örökre???
Rólad álmodtam, nagyapám volt műhelyében, ahol most egy kávézó van (ám legyen!). Egymás mellett ültünk, és megengedted hogy megfogjam kezed mely bársonyosabb volt a legdrágább perzsai bársonynál (ám legyen), majd a nadrágon keresztül hozzáértem a lábad közéhez, engedted és mosolyogtál! Éreztem, ez nem lehet álom, végre boldog lehetek veled ismét, végre együtt vagyun, végre... (már terveztem a nyaralásunk részleteit 2021-ből), MAJD hirtelen elébed került egy barátnőd, és megkérdezted: "szerinted?". Erre a ribanc kicsit makogva is, de azt válaszolta: "nem".
-Saját gondolatod neked nincs? kiáltottam, majd egy nem éppen diszkrét mozdulattal kirohantam az utcára, és kisétáltam az álomból egy rémálomba, majd abban a pillanatban az éberség keserű valóságába.
Ah, te nyomorék álomszerkesztő, vetíts valami neutrális álmokat nekem, plz!
