Itt vagyok, pár másodperccel 2010 egyik péntek 13.-a után, a hónapok nem számítanak amikor évek repültek el úgy, hogy idő- és érzékszerveim egy fekete lyukban maradtak örökre, Isten hozott az Emocionális Kómában, ez egy életre szóló utazás lesz, tessék kényelmesen helyet foglalni.
Nem fekszel itt mellettem, de reggel mindig veled ébredek, és amíg ki nem nyitom szemeim, itt fekszel és fogod kezeimet és azt mondod hogy minden rendben lesz, együtt fogunk megöregedni és nézni a kisunokákat ahogy játszanak 40 fokban, speciális védőruhában. Nem akarok felébredni, mert tudom hogy már arról is csak Te jutsz eszeme, hogy derékfájós testem az ágy bal oldalán van, mert ugye te feküdtél évekig a jobb oldalon, bassza meg a jegesmedve!
